Zene rovat: 24 karátos sötétség (15)
2011.01.06. 16:54
EDIT: A soron következő cikk szintén a zene rovatba fog menni, és egy ehhez hasonló "kedvcsinálóra" tessék számítani.
Hűha, hát hogy ennyire ne legyen visszhangja annak, hogy újra él a blog, tényleg nem számítottam... Nem tudom meddig húzzok így. Na, de a lényeg, a mai cikk egy általam rendkívül preferált metál bandáról fog szólni, egyenesen az északi Svédországból.
A Deathstars-t 2000-ben alapította 4 stockholmi srác, egy korábbi zenekar a Swordmaster úgymond továbbfejlesztéseként. Az alapítók: az ex-Dissection dobosa, Ole Ohman (Bone. W. Machnie), a két gitáros Emil Nodtveidt (Nightmare Industries) és Erik Halvorsen (Beast X Electric), valamint a frontember, Andreas Bergh (Whiplasher Bernadotte). Mint az ilyen stílusú bandáknál megszokott, a tagoknak van egy ’művész neve’ is, bár ezt én inkább nick-nek nevezném…
A Synthetic Generation albumuk elkészítésében segédkezett még Jonas Kangur (Skinny Disco) basszus gitáros is, ő 2003 októberében lett hivatalosan is a formáció tagja. A felállás legközelebb 2005 augusztusában változott meg, amikor is Erik Halvorsen-t a „lelkesedés teljes hiánya” miatt kidobták. Helyette 2006 szeptembere óta Eric Bäckman-t (Cat Casino) láthatjuk Nightmare oldalán.
A Deathstars igen jellegzetes stílussal rendelkezik, mind zeneileg, mind külsőre. A koncerteken alkalmazott ruházatuk, és sminkjük többnyire Marilyn Manson, és a Rammstein inspirációja, de a katonai egyenruhák saját ötletnek tekinthetőek. A hófehér arcszínezést még talán a KiSS-től eredeztethetjük. Zenei világuk is elég összetett. A gitár-riffek erősen torzítottak és kemények, legtöbb számukban pedig katonás ritmus a jellemző. Jellegzetes ismertetőjelük továbbá az elektronikusan generált „ipari hangok” használata, ami a Rammstein indusztriális metáljából lett átemelve, de a svéd formáció sokkalta gyakrabban, és folyamatosabban használja ezeket az elemeket. Számaik tempója sem kifejezetten egyszerűsíti meg a besorolást: a thrash metálhoz túl lassú, de a lassabb melodikus számok távol állnak tőlük. Szövegviláguk legtöbbje pesszimista, anti-szociális, horrorisztikus világban kering, gyakori elemek a kábítószerek, és az alkohol teremtette világ szemléltetése. Andreas Bergh hangját szintén sokan hasonlítják Till Lindemann-hoz, de véleményem szerint a svéd srác hangja sokkal jobban illik ebbe a sötét-gót világba, mint a német fenegyereké. Lindemann hangja egyértelműen jobb, mint Bergh-é de ne becsüljétek le, szerintem igen nagy tehetség lakozik benne.
2002 – Synthetic Generation, a debütálás.
A Deathstars első stúdióalbuma 2002 márciusában debütált Svédországban, de a német Nuclear Blast hamarosan felfigyelt a jól sikerült lemezre, és a következő év telén már Európa-szerte kapható volt. Az album néhány országban különösen jó visszhangot kapott, így nem volt kétség a 2. album elkészítése felöl. A Synthetic Generation-re jellemző a misztikus, sötét légkör, a démoni vokál, és az ipari hangok gyakori használata. A dalok többségében ezen felül női vokálok is fellelhetőek, amik nálam egy külön piros pontot érdemelnek. Illetve egy érdekes ismertetőjele az, hogy a dalok a refrén instrumentális (szöveg nélküli) dallamával indítanak egy hangulatos intrót adva a hallgatónak. Ennek annyi a negatívuma, hogy a dalok sokkal hamarabb megunhatóak. Mindezeknek megfelelően a svéd bandát a szakértők indusztriális gót metálként szokták elhelyezni. Az album névadó számából, és a Syndrome című dalból videoklipet is forgattak.
2005 – Termination Bliss- már az új felállással. 
A Termination Bliss elkészítése sokkal több gondot okozott a Deathstars számára, mint a debütáló album. Kezdve azzal, hogy a németországi Wave Gottik Treffen nevezetű fesztiválon 15 ezer dollár értékű koncertfelszerelést, és hangszert nyúltak le ismeretlen elkövetők a banda turnébuszáról. Így a stúdiófelvételeket csak 2005 első hónapjaiban tudták megkezdeni, de ennek ellenére az új album 2006 januárjában megjelent, és először a Cradle of Filth banda előzenekaraként turnéztak Európában. A Termination Bliss számait hallgatva az ember teljesen más hangulatú lesz, mint a Synthetic Generation esetében. Ez a lemez inkább a ’most valami nagyon felbaszott’ szituáció után esik jól a fülnek, mert nagyon jó löketet adnak. Nehéz szavakba önteni, de a Synthetic Generation-höz képest sokkal katonásabb, pergősebb, keményebb. Itt már visszafogták az ipari hangok használatát pár fokkal, ami szerintem egyáltalán nem gond, mivel az első CD-n egy kicsit nekem sok volt az tuc-tuc… Eme album számaiból készítettek klipeket: a Blitzkrieg, és a Cyanide című számokhoz forgattak (az első lemezhez képest sokkal igényesebb) kisfilmeket. Sajnos, az egyetlen (és legnagyobb) negatívuma eme albumnak szerintem az, hogy itt is megmaradt a Synthetic Generation azon vonása, hogy szinte az összes szám a refrén instrumentális dallamával indít, ami egy ideig ütős, és hangulatos, de sokkal hamarabb rá lehet unni egy adott számra, ráadásul elég monotonná teszi a ritmust egy idő után.
2009 – Night Electric Night, avagy csalódás… és öröm.
Azt, hogy a svéd halálcsillagok komolyan gondolják azt, amibe belefogtak anno 2000-ben, misem mutatja jobban, hogy tavaly évben kiadták 3. stúdió lemezüket, ami ez esetben az eléggé érdekesen hangzó Night Electric Night (Éjjel, elektromos éjjel. Ez picit szerintem röhejes…) címet kapta. Az új lemez (mint egy harmadik generáció) ismét teljesen más elemeket tartalmaz, melyek sok esetben aprók, és nehezen felfedezhetőek, a különbség a korábbi két albummal nyilvánvaló. Ahhoz, hogy erre ti is rájöjjetek, elég meghallgatni mind a 3 lemezt. A Synthetic Generation volt a sötétség, a félelem, a misztikus. A Termination Bliss volt a katonás, a pusztító, a kemény, de még mindig meg van benne az a kis motoszkáló félelmet teremtő elem. Ez a lemez pedig a sötét csillogás, a „modern gót metál” (ezen én jót röhögtem) irányzat mintapéldánya. A Night Electric Night esetében ismét rengeteg elektronikus, „ipari” hangot fedezhetünk fel, ám ezek hangzása gyökeresen eltér a 2003-as albumétól. Inkább olyan varázslatos, csillogó hatású elemeket használnak, és sokkal több szintetizátor szólót. Mintha a Deathstars ez alkalommal nem a pokolba, hanem egy álomvilágba akarna minket kalauzolni… Ám mielőtt még nagyon elmerülnénk ebben a finom illúzióban, Andreas Bergh iszonyatosan mély ordításai (hörgései), és a természetesen megmaradt erősen torzított riffek segítenek visszazökkeni, és eltűntetni minden kételyt: igen, ez még mindig a Deathstars. Ez a lemez úgy látszik egy részben új stílus kipróbálására tett kísérlet. A banda korábbi elemeit ötvözi egy némileg barátságosabb, csillogó, „varázslatos” világgal, ami bár a szemnek véleményem szerint igen ártalmas, a fülnek meglehetősen kellemes. A szintetizátor játékoknak köszönhetően néhány dal egy kis melodikus beütést is el-elkapott, ami nekem mindig is tetszett, ha azt követi egy jó kis zúzós rész. A szövegvilág maradt a jól ismert közegben, így igazából csak a borítás, és a hangzás változott meg, a tartalom maradt a régi…
Őszintén szólva, nekem ez a lemez kevésbé jött be, mint a Termination Bliss, de ezzel szerintem nem sokan vannak még így. A Night Electric Night hangzása a legtöbb vélemény szerint sokkal elfogadottabb és kedveltebb, de az én álláspontom szerint a 2005-ös lemez jobban sikerült.
Az, hogy a Deathstars-al mi lesz a jövőben, sok mindentől függ. Az embereknek tetszik, amit csinálnak, ezt bizonyítja az, hogy a 3. albumukkal már saját turnéra is indultak. (aminek nagyon találóan a 24 Carat Darkness – 24 karátos sötétség nevet adták). A stílusuk miatt ugyan sokan támadják a bandát főleg plágiummal, akik egy kicsit is engednek az elfogultságukból, hamar rájönnek, hogy a Deathstars egy külön egészet alkot. Attól, hogy pár elemet átvettek más zenekaroktól, még lehet egyedi stílusok, és van is. Zenéjük összességében igen különleges hangzást ad, amit (mint arra már korábban céloztam) nem lehet összekeverni mással. Most már csak egyetlen dolog maradt, amit megjegyeznék: bár mind a 3 lemezük mutatja a fejlődést, nem túl nagymértékben. A Night Electric Night némileg egy új stílust képvisel, ez a 2-3 új keletű dolog a dalokban nem elég a hosszú távú tervekre. Talán még 1 album sikeres lenne azzal, hogy ha az eddigi elemeket ötvözik, de azt követően mihez kezdenek? Én személy szerint remélem, hogy képesek az érdemi váltásra, mert bár először nekem se tetszett a zenéjük, (idézve magamat: ’há’ ez olyan, mint a Rammstein!’) mára az egyik kedvenc zenekarommá váltak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DennyX · http://anomaly.blog.hu 2011.01.07. 16:56:49
Njugi · http://belabafs.blog.hu/ 2011.01.08. 23:06:49
dsomogyi · http://anomaly.blog.hu 2011.01.09. 12:02:33
Egyszóval gratulálok...:))
Mindenből volt egy kicsi, egészséges mennyiségben, így én élveztem az olvasását.
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2011.01.09. 15:42:08
@dsomogyi: Örülök ha tetszett. :D
Tybor 2011.01.10. 15:35:13
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2011.01.10. 15:54:23
Tybor 2011.01.11. 15:34:45
azt szeretném kérdezni mit kell csinálni az FMJ-vel?
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2011.01.11. 16:12:11
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2011.01.11. 16:51:22
Snipereknél inkább meg se próbáltam.
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2011.01.12. 20:18:32
Benar 2011.01.24. 17:18:09
Ha nem szeretnéd megmondani a nyilvánosság előt:
E-MAIL:benar2010@citromail.hu
TJ (GCS) · http://gamecsaszar.blog.hu 2011.01.28. 18:27:18
Küldtem egy üzenetet a anomaly.team@freemail.hu címre örülnék ha válaszolnátok! :)
TJ
Utolsó kommentek