Dsomogyi
Először is üdvözlök én is mindenkit az új blogon, velem már találkozhattatok a PCJE-n, szóval a bemutatkozást most kihagyjuk. Mai cikkünk témája a hagyományos fenekező horgászmódszer lesz, ennek kielemzése mindenféle szempontból. Aki olvasta az Adatok menüpontot az tudhatja, hogy elsőszámú hobbijaim közé tartozik a horgászat, így ebben a témában is várhattok tőlem elsősorban (kamera híján) cikkeket. A horgászat, amint teljesen elkészült a blog, külön rovat is lesz, ide kerülnek ezek a cikkek, esetleg videók.
A fenekezés így önmagában gyűjtője lehet az összes olyan horgászmódszernek, amelyet alkalmazva a fenéken kínáljuk fel a halak számára a csalit. Ebben a cikkben a hagyományos fenekezésről lesz szó, tehát nem az egyéb fenekező ágazatokról (feeder-, pickerbotos horgászat, bojlizás, stb.).
Ez a horgászmódszer a mai napig a legáltalánosabb a horgászok körében, ha kimegyünk mondjuk a Balaton partjára legvalószínűbb, hogy ezen módszer szerelmeseivel találkozunk. Egyik legrégibb horgászmódszer, ennek köszönhető elterjedtsége is. A többi fenekező ágazat is ennek továbbfejlesztésével alakult ki.
Lényege a következő: a horgunkat, melyen csalink található, egy ólom, vagy egy önsúlyos etetőkosár segítségével a fenéken, vagy fenék felett max. 5 cm-el tartjuk, így azok az elsősorban békés halak, amelyek az iszapban turkálva keresik táplálékukat, megtalálják és felszippantják a csalit, és vele együtt horgunkat is. Ekkor kapásunk van, melyet ezen horgászmódszerrel horgászva egy kapásjelző segítségével észlelhetünk, mégpedig annak hirtelen felemelkedésével, vagy lesüllyedésével (húzós, vagy ejtős kapásról legyen szó). A kapásjelző botunk utolsó 3-4. gyűrűje között helyezkedik el, 10-15 cm-nyire a bot alatt, a damilon függve. Ez manapság bármi lehet, legelterjedtebbek a karika, kutyanyelv és csíptetős kapásjelzők. Mindegyik rendelkezik bizonyos előnyökkel és hátrányokkal, én a csíptetős kapásjelzőt kedvelem a legjobban, mert ez a legjobb tulajdonságokkal rendelkező. Első és legnagyobb előnye, hogy bevágáskor, vagyis a hal horogra történő akasztásakor leesik, ezáltal nem gabalyodhat bele a főzsinórba, ami pedig a hal elvesztésével járhat. Ebbe helyezhetünk világító patront is, amely az éjszakai horgászatok során nyújt hatalmas segítséget. De ha ezt otthon hagytuk, foszforeszkáló része mindig világít, ha előzőleg lámpa alá tettük. Viszont ne felejtsük el a stéghez, botvillánkhoz, vagy bottartó állványunkhoz odakötni, hiszen, mint említettem bevágáskor leesik, és ha nem kötjük ki, könnyen elveszthetjük.
.jpg)
Csíptetős, kutyanyelv és karika kapásjelzők
Tekintsük át e módszer változatait, alfajait. Legelterjedtebb az úgynevezett önsúlytalan, vagy ólmozott (tehát önsúlyos) etetőkosárral kombinált végszerelékkel történő fenekezés, melynek hatalmas előnye, hogy etetőkosarunkba töltött etetőanyag segítségével könnyen a horgunk közelébe csalhatjuk a halakat. Ebben az esetben fontos, hogy csalink összhangban álljon etetőanyagunkkal. Gyakorlatilag a fenekezők kilencven százaléka ezt használja. Fontos, hogy a kosár csússzon a végszereléken, hiszen ha nem így lenne, a hal megérezné az ellenállást, és nem venné fel a csalit, vagy kifújná azt. Szerencsésebb esetben megakasztaná magát, de ez nem túl gyakori ahhoz, hogy ilyen szerelékekkel eredményesek legyünk, főleg természetes vizek halainak finom kapása esetén. Etetőkosár helyére egy sima csúszó ólmot is tehetünk.
A másik lehetőség a fix ólom használata, manapság ritkábban használt változata a fenekezésnek. Az előbb részletezett indokok miatt kevésbé praktikus is.
Körteólom és ólmozott etetőkosár
Beszéljünk a módszer eredményességéről, előnyeiről, hátrányairól.
Előnyei: olyan időjárási körülmények között is működik (pl. szél), amelyek közepette más módszer nem lenne sikeresen alkalmazható, köszönhetően a szerelék viszonylagos durvaságának. Az etetőkosaras végszerelék alkalmazása során hatalmas előny a kosárba gyúrt etetőanyag csalogató hatása, ennél pontosabban nem etethetnénk más módszerrel. Nagy távolságra is el tudjuk juttatni a csalit megfelelő felszerelés és technika mellett. Garantáltan a fenéken tudunk horgászni, legyen szó a Balaton 2-3 méteres mélységéről, bányatavak 20-30 méteres mélységéről, amelyek úszóval csak speciális technika alkalmazásával (pl. csúszó úszózás), vagy sehogy sem tudnánk meghorgászni. Fontos megemlíteni, hogy ezen előnyök nagy része természetesen vonatkozik a többi fenekező módszerre is.
Hátrányai: a durva, finomszerelékes horgászokat megütköztető horogméretek, damil vastagság miatt nem a leghatékonyabb horgászmódszer, kapitális halak ugyanis nem csaphatók be ilyen, relatíve durvább eszközökkel. Nem előnyös az a tény sem – szemben a rezgőspicces (feeder) módszerrel -, hogy a kapásjelző súlyát is érzi a hal, amikor a szájába veszi a csalit.
Ezen szempontok alapján kijelenthető, hogy a fenekezés nem tartozik a legfogósabb módszerek közé, mégis egy adott vízterületen lehetünk vele nagyon hatékonyak is megfelelő technika alkalmazásával.
Mik is ezek?
Mint minden horgászmódszer, ezen módszer sikeressége is fokozható, ha az etetőkosárba gyúrt etetőn kívül egy előre etetett helyre vetjük be szerelékünket. Ez az etetés tartalmazhat szemes anyagot, élőanyagot (pl. csontkukac,giliszta,szúnyoglárva), etetőanyagot vagy ezek mindegyikét. Fontos megjelölnünk etetésünket, erre alkalmas lehet egy üveg, melyet egy kőhöz kötve lebegtetünk a víz felszínén, de lehet erre a célra speciális bójákat kapni. A legfontosabb a horgászat során a megfelelő hely kiválasztása. Ha nem találtuk meg a halak tartózkodási helyét, nincs esélyünk álmaink halát megfognunk. Ezeket a helyeket megtaláljuk a halfajok kedvelt tartózkodási helyét tanulmányozva. Megemlíteném, hogy mind az etetés, mind a helyválasztás kiélezetten fontos természetes vizeken, pl. Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, stb. A magántavakon ennek kisebb a jelentősége, mivel a telepítéseknek köszönhetően rengeteg hal van bennük, kisebb helyen. Ezzel nem azt mondom, hogy a magántavakon nem kell etetni és bárhova leülve halat fogunk, de a természetes vizekhez képest nagyobb az esélye a halfogásnak. Ha nem használunk etetőkosarat, mindenképpen etetnünk kell, bármilyen vízről legyen is szó, hiszen a csali nem jelent akkora csábítást a halnak, mint az etetőanyag. Ezeket egyébként minden horgászmódszer esetében figyelembe kell vennünk.
Miután elhatároztuk, hogy imádott hobbinknak szentelünk fél, egy, vagy több napot, és kicuccoltunk a partra, ha ezt a technikát alkalmazom, a következő sorrendet tartom be.
Felállítom a bottartóimat, az etetőkosárba szánt etetőt bekeverem (ez nálam mindig jobb minőségű, mint az alapozó etetés), felszerelem a botokat, és bevetem őket. Ha a környéket tartózkodik éhes hal, ennyi elég lesz ahhoz, hogy a horgunkra csaljuk. Csak ezután keverem be az etetésre szánt kaját (ha ez szükséges, vannak olyan túltelepített tavak, ahol ugyanis nem), állítom fel a táborhelyet, stb.
Ez a sorrend a legpraktikusabb, nekem ez vált be legjobban.
Ennyi lett volna az első rész, amely leginkább általános alapismereteket tartalmazott, a következő részben a szükséges felszerelésről lesz szó, illetve az általam sikeresen alkalmazott különféle szerelékek kerülnek górcső alá, tehát konkrétabban a fenekezés módszerét vizsgáljuk… További szép napot!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sanyaaa 2010.09.01. 11:53:42
:D
dsomogyi · http://anomaly.blog.hu 2010.09.01. 12:30:59
DennyX · http://anomaly.blog.hu 2010.09.01. 14:35:09
dsomogyi · http://anomaly.blog.hu 2010.09.01. 14:52:02
Egyébként köszi. Megszenvedtem vele, ez az első képes írásom, nem volt könnyű, mire minden összeállt...:D
Dj_Demon 2010.09.01. 15:20:21
DennyX · http://anomaly.blog.hu 2010.09.01. 15:58:52
Millenotti · http://minecraftskill.blog.hu/ 2010.09.01. 20:11:30
Én is inkább fenekezni szeretek, bár tény, hogy nem vagyok egy nagy horgász. :D
Szerintem a boltba vásárolt kapásjelző totális pénzkidobás. Főleg az az elektromos, ami rohadt drága! Mi a bot vége után, tehát nem a gyűrűk közé szoktunk egy pici kis sárgolyót rakni. Sötét színe tökéletesen látszik a víz felszínével szemben, és kapáskor az utolsó gyűrűnél megakad, de a damil átcsúszik rajta, tehát abszolút nem hátráltat. :) Tehát a célnak tökéletesen megfelel, hátrányáról nem tudok (de biztos nem halál fontos :D), és még ingyen is van, nem ad ki hülye hangokat, és ha elveszted: mindig van utánpótlás! :D
Millenotti · http://minecraftskill.blog.hu/ 2010.09.01. 20:15:07
Csak megemlítem, majd tudjátok, mi legyen. :P Minden jót, A.N.O.M.A.L.Y. :)
dsomogyi · http://anomaly.blog.hu 2010.09.01. 21:05:53
Ahogy a tanácsot is, de egy pici lelógna úgyis, ha kihagynám a 'horgászat rovat' címet...
Utolsó kommentek