A Kalasnyikov fejlődése, és jövője. (11)
2010.10.26. 17:07
,,2025 előtt nem várható semmi jobb, vagy forradalmibb fegyver, mint a Kalasnyikov gépkarabély.'' Mondta Edward C. Izel, amerika egyik legelismertebb, és leghíresebb fegyver szakértője. AK. Ez a két betű mindenkinek mond valamit. Még akit igazából nem is érdekel a haditechnológia, azok is hallották, vagy látták már ezt a fegyvert. Híradásokból, képeken, videókon, számítógépes játékokon stb. A Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov által megtervezett AK47-es egy olyan folyamatot indított el, ami egy maradandó nyomott hagyott a történelem során. Bár ezek már unásig ismételt közhelyek még is érdemes megemlíteni, hogy az AK-t, és annak variánsait megközelítőleg 60 ország használta/ja, és kb. 80-100 millió ilyen rendszerű fegyvert gyártottak. Történelmi jelentőségét semmi sem jelzi jobban, hogy számos állam, illetve szervezet saját szimbolikájába emelte az AK-t. Az összes kontinensen megfordult, mindenhol bevált, ennek köszönhetően sokan tarják a világ legjobb kézi lőfegyvernének. A mai cikkben az 1940-es évek végén született koncepció lehetséges jövőjét fogom firtatni, ám előtte egy kis kronológia, csordultig történelemmel!
Balra: A Hezbollah palesztin félkatonai egység, jobbra Zimbawe állam zászlajai.
Az AK47-es katonai rendszeresítését egy hosszas, rendkívül kemény és alapos teszt-sorozat előzte meg. Eme procedúrán Kalasnyikov fegyvere kimagasló megbízhatóságával, és egyszerűségével sorra győzte le ellenfeleit. Végül még az egyik legnagyobb vetélytárs, a Korobov TKB-517-es is elbukott, mivel a spártai kiképzést ő sem tudta elviselni. Így, 1949-ben 'Kalasnyikov rendszerű, 1947 mintájú gépkarabély' néven (AK47) rendszeresítették a szovjet csapatoknál. A fegyver mechanikája gázelvételes, forgó zárfejes reteszelésen alapult. Ennek lényege az, hogy a csövet éppen elhagyó lövedék mögül a lőporgáz egy résézt lecsapolják, ami hátramozdítja a gázdugattyút, ami a zárkeretet mozdítja el. E mozgás közben a zárfej jobbra kifordul, és üríti az hüvelyt, a tárrúgó pedig a felszabadult töltényűrbe fejnyomja a következő lőszert. Majd, a helyretoló rugó végül legyőzi a lőporgáz hátraható hatását, visszatolja a zárkeretet az eredeti pozicíójába, és ha a katona folytatja a tűzvezetést, akkor az ütőszeg rácsap a következő töltény csappantyújára, és az egész kezdődik előről. Ez a szerkezet vajmi kevés újdonságot rejt magában, Kalasnyikov zsenialitása inkább abban rejlik, hogy ezt a szerkezetet sikerült oly mértékben leegyszerűsítenie, hogy az olcsósága mellett maximálisan megbízható legyen. A fegyver kezelőszervei rendkívül egyszerűek. A biztosító egyben a tűzváltó kar is, mely biztonsági állásban elzárja a zárfogantyú nyílását, így nem kerülhet szennyeződés a fegyverbe. A tárkioldó egy egyszerű kar, nagyméretű, könnyen elérhető. Az irányzék egyszerű nyílt, célzóléces szektoros megoldású, 800 méterig használható. (Ennyi az elméleti célzott hatásos lőtávolság) 
A sorozatgyártás előtti prototípus (AK46 néven is ismert) szétszedve. Jól látszik a szerkezet egyszerűsége.
Az eredeti AK47 4 változatban készült. A bázismodell mellett ott volt az AKSz-47, ez behajtható válltámasszal készült, ugyanolyannal mint anno az MP38/MP40-es géppisztolyok (ez mellesleg igen kényelmetlen volt, a tusatalp állandóan kicsúszott az ember vállgödréből, és semmi támasztékot nem adott az állnak). 1952-ben jelent meg a némileg modernizált AK47-2, ami könnyen felismerhető a kis méretű lángrejtőről a csővégen. Illetve ennél a változatnál már elkezdtek átállni a préseléssel készülő tárakra. Még ennek a fegyvernek is volt egy behajtható válltámaszos kivitele.Az első komolyabb modernizáció az AKM (M=modernizált) jelzésű fegyver volt.Ez már valóban javított a fegyver teljesítményén számos ponton. Elsősorban azon változtattak, hogy a gyártás olcsóbb legyen. A tokot innentől kezdve már nem marással, hanem préseléssel készítették, valamint átálltak a műanyag, szintén préselt tárakra, kapacitásuk persze maradt 30 töltény. Az AKM (AKMSz) 1961-ben állt hadrendbe. A család következő tagja már egy teljesen másik utat követett. A vietnami háború idején a szovjet mérnökök kezdetben elég szkeptikusan fogadták az amerikai 'mini-kaliber' koncepcióját. Magukhoz az amerikai bakákhoz hasonlóan ők is azt gondolták, hogy a kicsi, 5,56 mm-es lövedékben nincs meg az a stophatás, mint a 7,62-esben.Ám miután sikerült néhány 'jenki-kacatot' -ahogy ők nevezték az M16-ost- tesztelniük, kiderült, hogy a minikaliber jóval több lehetőséget rejt, mint ahogy ők azt gondolták. A kisebb visszarúgás mellett, a lövedék kis tömege miatt szilárd testbe érkezve a röppálya drasztikus mértékben megváltozott, a lőszer valósággal bukdácsolt (vagy akár szét is tört) az emberi testben, emiatt veszedelmes módon tépte, szakította a szöveteket.
Az első AK47-es változat felül, és az AKM alul. Jól látszik a préselt tok, illetve tár különbsége a marással készültekhez képest. Megjegyzés képp: ezen az AKM-en még az első típusú lángrejtő található.
Így, mivel az AK tökéletes bázisnak tűnt egy új, kiskaliberű lőszer megalkotásához, nem kreáltak új fegyvert, helyette a belső szerkezet változtatása nélkül egyszerűen modernizálták az AKM-et az új lőszer kihívásainak megfelelően. Ez a fegyver lett az AK74 (AKSz74). Az eredetin még nem használtak műanyagokat, kivéve a tárnál, ezt a gépkarabély bemutatása után acélbetétekkel erősítettek meg. Különleges ismertetőjel még a nagyméretű kompezátor, ami nagyon hatékonyan csökkenti az akkomodációt (a lövés közben ébredő felcsavaró erőket) azzal, hogy a lőporgázokat oldalirányba vezeti el. A belső szerkezet, mint arra korábban is céloztam változatlan maradt, akárcsak az irányzékok. Még néhány mondat az AK74-es család által használt 5,45x39 mm-es lőszerről. Ennek különlegessége, hogy a nagy átütőerőt (a NATO-ban használt 5,56x45 mm-es SS109-es tölténnyel szemben) nem a huzagok meredekebb 'lépésével' érték el, (ez a NATO lőszernél mindössze 178 mm-es, míg az orosznál jóval lágyabb, 305 mm) hanem azzal, hogy a gyoló súlypontját egyszerűen hátrébb tolták, így ha az pl. emberi szövetbe ütközik a NATO-s lőszerhez hasonlóaz azonnal irányt változtat, és hasonló hatást ér el. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy ha a lövedék célt téveszt, és egy jóval szilárdabb anyagba ütközik (beton, acél, fa stb.) akkor hajlamos a gurulatra ('gellert kap'), ami igen veszélyessé teszi bármely harcoló egység számára.
Az eredeti AK74-es gépkarabély, alatta már a modernizált AK74M.
A következő AK-variáns már a rendszerváltás után született. Hasonlóan az AK47-es, és az AKM viszonyához, az AK74M (AK74SzM) az eredeti AK74 korszerűsített változata. A kor követelményeinek megfelelően ezen a fegyveren már semmiféle természetes fa anyag nem található meg. Bár így odalett az AK-k autentikus varázsa, mint az Vietnámban is kiderült a műanyagok sokkal ellenállóbak, és tartósabbak a környezettel folytatott harcban, mivel ezeket nem lepik el mindenféle élősködők, nem korhadnak meg, nem áznak el, nem kopnak meg olyan gyorsan. Ezenkívül még néhány apróbb változtatás érintette a fegyvert. A válltámasz kevésbé szögletes vonulatokat kapott, így szállításnál sem okoz kényelmetlenségeket a katona számára. Az előágyon levő dudor nagyobb méretű lett, hogy kellemesebb fogást biztosítson.Végül pedig, az AK74M-re már gyárilag szereltek egy szereléksínt, a tok bal oldalán található meg. Egyebekben nem változott.
Nem említettem még korábban az AK-család egyik kevésbé ismert tagját, az AKSz-74U-t, amiről azonban korábban írtam egy külön cikket, ezért erről röviden annyit, hogy egy rendkívül kisméretű verzió. A zárkeret, és a gázdugattyú hátrébb került, a cső sokkal rövidebb lett, az irányzék-rendszert pedig ennek megfelelően átalakították. Ez a típus speciel nem lett sikeres pontatlansága, és nem épp ergonóm felépítése miatt, bár a Spetsnaz megtartotta, és sikeresen alkalmazza is sajátos feladataira. (No meg persze az Al-Kaidához, meg a Vörös Khmerekhez hasonló egységek egyik kedvenc fegyvere.)
Az AKSz-74U PBSz-4 típusú hangtompítóval (beceneve 'sörösüveg') TS-1 30 mm-es gránátvetővel (beceneve 'csend') és szereléksínnel.
És most akkor elérkeztünk a legújabb AK-sorozathoz. Ennek a '100-as széria' nevet adták, és lényegében egy exportra szánt készlet az egész. A nyugati viszonyokhoz tervezték, és gyártják őket. Van olyan verziójuk kizárólag 5,56x45-ös kaliberben készül, de természetesen az orosz/szovjet lőszerhez is gyártják. Vegyük sorra őket egy rövid jellemzéssel. Mindegyik 100-as változat a szovjet fegyvertgyártás központjának tekinthető IZsMAS gyárban készül. (Itt gyártották az AK47-est és változatait, az SzVD-t [Dragunov] a Makarov pisztolyokat, és az AK74-es sorozatot is.) Megalkotásuk oka, mint azt korábban is írtam, az volt, hogy az orosz export-eladások rendkívüli módon lecsökkentek, elsősorban az 5,45-ös löszer szkeptikus fogadtatásának köszönhetően.
Nem az oroszok gondolkodtak először 5,56-os Kalasnyikovokban. A jugók M90-ese egy áttervezett AKM volt, de a polgárháború miatt kérdéses, hogy mennyi készült, és, hogy adtak-e el belőle.
Az AK101, és 103 teljes méretű változatok. Az AK74M-től csak minimális dolgokban különböznek. Előbbi a nyugati 5,56x45-ös lőszert tüzeli. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a nyugati töltény és az AK párosítása a vártnál jobban sült el. Kiderült, hogy az AK101 kb 20-25%-al jobb torkolati energiával, és pontosággal rendelkezik, mint az AK74M. Bár az 'új' lőszer miatt a zárat át kellett tervezni, a belső szerkezet alapjaiban véve változatlan maradt. Az AK103-as a régivágású 7,62x39-es karabélylőszerrel működik, ami szintén egy jó párosítást eredményezett. Furcsa módon műanyag szerkezetű AK-t még a 103-as előtt nem készítettek 7,62-es lőszerre. Az AK101-re számos export megrendelés érkezett, így Oroszroszág ismét nagyobb teret szerzett magának a piacon. Mindkét típus monolit, (tehát nem keretes, hanem 'tömör') de behajtható válltámasszal készül, ez a tok bal oldalára csapható be.
AK101 gépkarabély GP30-as gránátvetővel.
Az AKSz74U sikertelensége miatt a 100-as széria részeként rövid, a teljes méretű AK-k és az AKSU közti mérettel rendelkező változatokat is kihoztak. Ezek kapták az AK102 (a későbbi AK105 gyakorlatilag ugyanez) és az AK104 nevet. A tus hossza ezeken a fegyvereken ugyanakkora, és kinézetre is nagyon hasonló. A cső itt is jóval rövidebb lett, de a zárkeret, és a gázdugattyú nem került hátrébb. A műanyag alkatrészkenek köszönhetően tömegük kisebb, mint az AKSz-74U-jé, és az ergonómikusabb felépítés miatt jóval kényelmesebbek. Egyebekben a két változat ugyanúgy aránylik egymáshoz, mint az AK101, és a 103. A 102 kezdetben 5,56-os lőszerherz készült, ám miután erre nem érkezett megrendelés, gyoraan áttervezték az M74-es töltényre (innentől már AK105), majd ezután kiváltotta az AKSz74U-t az orosz haderőnél. Az AK104 ennek megfelelően a 7,62-es M43 mintájú lőszerrel működik.
AK104-es gépkarabély, egy szerencsés hibrid.
Az AK200. Már ilyen is van!
Valójában nem mondtam igazat, amikor azt írtam, hogy a '100-as szériájú' AK-k a legújabbak. Idén májusban mutatták be az IZsMAS mérnökei Medvegyev elnöknek új üdvöskéjüket, az AK200-at. Ez a fegyver már tényleg maximalizálja a Kalasnyikov által lefektetett platform lehetőségeit. Itt már mindenhol találunk szereléksíneket, és rögzítési pontokat, amire bármilyen kiegészítő felpakolható, a GP25/30-as gránátvetőktől kezdve, különféle lézerirányzékokon át, a gripoddal végezve. A tus kellemesebb formát kapott, és valamivel hosszabb, mint az AK74M-en. Ezenkívül a tokfedőt itt már nem a helyretoló rugó végén levő gomb benyomásával lehet felnyitni, hanem a tok mindkét oldalán megtalálható csap felhajtásával. Ezzel megszűnt az AK47 óta jelen lévő lötyögés a tokfedélnél, ami különösen hosszabb igénybevétel után válik zavaróvá. Gránátvető felillesztése esetén ugye a tisztítópálcát nincs hova tenni. Ezt nagyon ötletesen úgy oldották meg, hogy az a tusban lévő vájatba is beilleszthető. Tárak tekintetében is változtattak. Most már nem a 30 lőszeres, kétsoros szekrénytár a sztandard, hanem a 60 lőszeres, 4 soros. Ezt még anno az AN94-es speciális gépkarabélyhoz fejlesztettek ki. Természetesen az AK200 is befogadja az összes szabvány AK74/RPK74 tárat. Eddig még csak az 5,45x39-es kablierű változatról mutattak be prototípusokat, de várhatóan más kaliberekben is készül majd. Az első teszteket már elvégezték, de a rendszeresítés még 2011 előtt semmiképp nem fog megtörténni.
A gyártó IzsMAS egyik főmérnöke az új AK200-al.
Szót ejthetünk még a bullpup konfigurációjú AK-modellekről. Bár az AK200 ismét megmutatta, hogy a Kalasnyikovot még nem lehet leírni, kétségtelen, hogy a jövő a bullpup rendszerű fegyvereké. (legalább is, a mai álláspont szerint) Ez a rendszer az oroszoktól elég távol áll. Az AK47-es rendszeresítésének egyik hozadéka volt a fegyver technológia monopolizációja. Minden a keleti blokkban történő fegyverfejlesztés kizárólag az AK korszerűsítésére, vagy egy hasonló bázisú fegyver megalkotására korláltozódott. (Volt néhány kivétel, mint pl. a csehek Vz.58-a, vagy a '90-es évekből származó AN94-es 'Abakan', de ezzel kifújt.) Ezért a bullpup technológiával csak a rendszerváltás után kezdtek komolyabban foglalkozni. Ennek eredménye lett az OC14-es, vagy becenevén a 'Groza'. Lényegében fogták a gázelvételes, forgózárfejes felépítést, és hátrarakták, a tusba. Ezenfelül a GP30-as gránátvető leegyszerűsített változatát helyezték a cső alá, valamint lőszeréül egy igen különleges, szubszonikus, 9 mm-es töltényt választottak. Ez a korábbi VSS hangtompítós mesterlövészpuska lőszeréül szolgált, ám mivel kiderült, hogy nagyon jó ballisztikai tulajdnoságokkal rendelkezik, és igen kis eséllyel kap gurulatot, a városi harcokhoz ideálisnak ítélték. Az OC14-es így egy erőteljes, sokoldalú, rövid, és kényelmes fegyver lett, amire a Spetsnaz azonnal le is csapott. Sok lehetőség rejlik benne, és várhatóan korszerűsítik majd. Az AK megbízható szerkezete, és a bullpup rendszernek köszönhető kis méret ismét egy szerencsés hibridet eredményezett.
Az OC14 'Groza' gépkarabély-gránátvető rendszer, az első bullpup AK.
Végül pedig egy kis filozofálgatás, az AK-rendszerű gépkarabélyok sorsáról. Ha technikai szemmel nézzük, akkor az AK200-al lehetséges, hogy a konzervatív felépítésű AK-k számára bealkonyult. Hiszen, ha belegondolunk, ez a koncepció már elmúlt 60 éves, mely idő alatt több, mint 100 millió ilyen rendszerű fegyver készült, amit több, mint 50 országban használtak/nak, és amivel több millió embert öltek meg. Kétségtelen, hogy az AK egy maradandó folt a történelem sodrában. Nicns még egy ilyen fegyver, ami ekkora kultuszt, vagy népszerűséget ért volna el. Bár nem túl ergonómikus, nem a legponotsabb, és a mai riválisokhoz mérten nehéz, és nagy méretű, mégis rendszerben tarják, még is korszerűsítik, és még mnidig felhasználják bizonyos elemeit a legújabb fegyver-rendszerekben. Mihail Ty. Kalasnyikov zsenialitása a világ egyik legmegbízhatóbb, legtartósabb, és legigénytelenebb fegyverét adta át a hadseregeknek. Ezt nem én mondom, hanem azok az országok, és katonák akik használták ezt a fegyvert, lőttek vele, tisztították, szerelték, stb. És ha egyszer le is állítják az AK-k gyártását, le is selejtezik őket, a terroristák, bűnszervezetek, és egyéb egységek számára aligha lesz ennél jobb fegyver az elkövetkező 20-30 évben. És, mint az a 100-as sorozatnál is kiderült, a nyugati minőség párosítása az orosz megbízhatósággal rengeteg új utat és lehetőséget nyit meg a fegyver tervezők számára. Néhány példa: A zsidó nép legújabb gépkarabélya, a TAR21-es ugyanazt a zárszerkezetet használja, mint az AK. Ugyanez igaz a német G36-ra, az amerikai HK416-ra, a SCAR-ra, az ACR-re, és még lehetne sorolni napestig a tetemes listát. Ugyancsak rengeteg más feladatkörű fegyver született AK-alappal. Ilyen pl. a legendás Dragunov mesterlövészpuska, vagy az M249-es golyószóró. És ez csak néhány ismertebb példa. Bármit is hozzon a jövő, 2047-ben mindenképp megünneplem valamilyen szerény módon a világ leghíresebb kézi lőfegyverének századik évfordulóját.
60 év különbség. Az AK47-es, és az XM8. Két külön generáció, mégis ugyanaz a szerkezet.
Köszönöm, ha végigolvastad, remélem tetszett!
Források: (számadatoknál, évszámoknál)
Zicherman István - A Kalasnyikov története
Edward C. Izel - A Kalasnyikov fejlődése
Képek forrása:
Wikipedia
Google.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Atesz07 2010.10.29. 22:59:23
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2010.10.30. 11:18:20
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2010.10.30. 12:37:09
Atesz07 2010.10.30. 23:00:26
dsomogyi · http://anomaly.blog.hu 2010.10.30. 23:19:41
Nagyon jó cikk lett! Mindig is ledöbbentett a zsenialitásod haditechnika terén, de most különösen megcsillantottad tudásod, engedve hogy megízlelhessük elméd friss forrását.
Hát igen, az AK-47 (és a későbbi modellek) vitathatatlanul jó fegyver volt/van/lesz. A vietnami körülmények között is sokkal megbízhatóbb volt, mint amerikai vetélytársa.
Lapn'Look 2010.10.31. 08:00:48
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2010.10.31. 09:24:40
@dsomogyi: Köszönöm szépen, én is vhpol büszke vok magamra, h csak párszor kellett forrást igénybe vennem. De azért ha megnézed az első cikkeimet, ott még azért ez a szint sehol nem volt. Vhol el kell kezdeni. :)
@Lapn'Look: Igen, a Crysisban szinte az összes fegyver át lett nevezve, és a kitaláltak is nagyon hasonlítanak igazi fegyókra. Pl. a Gauss puska olyan, mint egy G11-es.
Utolsó kommentek