It's a new war. It's a new warrior. It's Tier 1. (20)
2010.11.04. 12:53
A méltán legendás hírnevű Medal of Honor sorozat legújabb, alcím nélküli tagja eléggé megoszlatja a véleményt. Van aki szerint az egyik legjobban sikerült FPS, míg mások szerint egy unalmas, monoton, rossz játék. A következő sorokban a saját véleményemet olvashatjátok az új MoH részről. Mivel a játék elődje, az Airborne a szemeben egy eléggé rosszul sikerült játék, nem érzek túl sok elfogultságot a MoH sorozattal kapcsolatban.
A Medal of Honor-t több fejlesztő csapat alkotta meg. Az egyjátékos kampányért a Danger Close, a többjátékos módért pedig a híres-neves svéd DICE felelt. A kiadó természetesen maradt az EA Games. Ez a játék az Afganisztánban zajló háború azon eseményeivel ismertet meg minket, amiről nem sokat hallhatunk sem a médiában, sem a szakirodalmakban. Ez a különleges egységek világa, olyan katonáké, akik néhány fős osztagokkal az ellenség háta mögött tevénykednek, és sokszor nagyobb kárt okoznak, mint egy egész hadsereg. Engem eme katonák világa mindig is vonzott, és bár a CoD sorozattól sem áll távol az ilyen hadviselés képernyőnkre történő varázslása, kétségtelenül nem ezen volt eddig a legnagyobb hangsúly, míg a MoH-ban leginkább az ilyen hadműveletek minél jobb megvalósítására gyúrtak rá. Az egyjátékos kampány során 4 karakter bőrébe is belebújhatunk. Az első, és legfontosabb a Navy SEALs egyik operátora, akit a játék során 'Rabbit' fedőnéven ismerhetünk meg. A második egy 'Deuce' fedőnevű Delta Force mesterlövész, aki a MoH ikonjává válaszott 'Dusty' nevezetű célzójával ténykedik afgán lázadóink kárára. Személyes véleményemként számomra ez a két karakter nőtt leginkább a szívemhez. Harmadik egy Dante Adams nevezetű golyószórós-felcser, aki a Ranger-ek zászlaja alatt kerül bevetésre. Az általa teljesített bevetések a legakciódúsabbak, ám itt búcsút mondhatunk a csendes, hangtompítós fegyverekkel végrehajtott feladatoknak. Negyedik karakterünk csak egy pálya alkalmával játszható, mivel ő a Gunfighter 11 fedőnevű AH64-es 'Apache' helikopter fegyver-kezelője.
A hadjárat nem kezdődik valami részletes bevezető intróval, mint azt a CoD MW2-nél láthattuk, helyette egyből a háború közepébe csöppenünk, szerencsére a közhelyes kiképző pályát is elhagyták, helyette az első misszió alkalmával ismertet meg minket a játék az alapvető ismeretekkel. Ami engem igazán magával ragadott az első pillanattól kezdve, azok a hang/zene hatások. Valami hihetetlenül jól el lettek találva. Ezzel már az Airborne-ban sem volt probléma, de ez a játék simán übereli azt. Nincsenek idegesítő bugok a hangzásban, minden szépen visszhangzik a felületekről, a fegyver hangok ahol kell kellőképpen elütnek egymástól, de pl. az AK47-es és az AKSz74U hangja igencsak hasonlít egymásra, és ez így van helyén. A zenék ütősek, néhol pedig valóban felkavaróak. (ismét köszönet Hans Zimmer mesternek)
A második dolog, ami nagyon el lett találva ebben a játékban, az a Tier 1 egységek harcmodorának szemléltetése. Alkalmunk lesz célmegjelölő távcsövünkkel a távolból nézni amint az általunk odairányzott repülőgépek atomjaira robbantanak egy konvojt, vagy épp egy Predator Hellfire rakétája teszi ugyanezt. Szintén kipróbálhatjuk milyen egy .50-es kaliberű mesterlövészpuskával kilométeres távolságból beoperálni egy lövedéket valamely mudzsahedin bácsi agyába. Illetve az is meglátszik a játékon, hogy utánanéztek a szóban forgó egységek felszerelésének. A Medal of Honor bár nem túl nagy kiterjedésű, de annál érdekesebb fegyvereket ad a kezünkbe a hadjárat során. MP7-es géppisztoly, M110-es mesterlövészfegyver, vagy épp Mk.43-as könnyű géppuska. Persze megtalálhatóak benne a már-már 'sablonos' M16/M4 változatok is. Ellenfeleink pedig mindenféle barkácsolt fegyverrel tüzelnek ránk sok esetben. (a játék során találtam magyar AMD válltámasszal, és előággyal ellátott AK47-est is) Rengetegszer lesz alkalmunk csendben, zavarkeltés nélkül teljesíteni a feladatot, de a hullámokban támadó ellenséget néha csak az ólom locsolás veri majd vissza. Bár a helyszín nem túl változatos, annál jobban kidolgozott. A környezet igen realisztikus, és külön öröm, hogyha nem is túl részletekbe menően, de megtapasztalhatjuk az afgán népcsoprotok magán harcait is. Így ellenfeleink között lesznek tálibok, csecsenek, és Al-Kaida tagok is.
Mielőtt rátérnék a játék további pontjaira, lássuk az egyjátékos kampány negatívumait. Első, és legnagyobb hiba véleményem szerint az, hogy a Medal of Honor is 'csőjáték'. Ez nálam azt jelenti, hogy teljesen lineáris, a történeti szál előre meghatározott módon fog kibontakozni, és egy adott esemény kimenetelét ha a macskánkat agyonlőjük sem tudjuk megváltoztatni. Ebből adódóan, bár az általunk bejárható terep szép, és jól kidolgozott, igen kis terjedelmű, és jó pár alkalommal tapasztalhatjuk, hogy a játék erősen blokkolja mozgásunkat, így akaratlanul is arra megyünk amerre ő szeretné. Ezt mindig is utáltam minden játékban. A másik gond a mesterséges intelligencia. Bár ellenfeleink kétségtelenül jól reagálnak cselekvéseinkre, azonnal tüzelnek, és gránátokkal is megkínálnak, azért nem tökéletes. Amikor fedezékből tüzelnek, jól látszódik az előre megscriptelt mozgás. Kiszámítható módon, és helyen dugják ki fejüket a fedezék mögül, hogy mi a jobb lét felé küldjük őket. Társaink értelmi szintje mintha valamivel jobb lenne, ám velük meg az a probléma, hogy még inkább scriptek szerint mozognak. Tehát például ha egy adott lázadót nem ölünk meg, akkor lehet, hogy társaink nem tudnak mit kezdeni a szituációban történt változással, és akkor ugye jönnek az idegesítő fagyások, kedves barátaink kék halált kapnak, és nem mozdulnak meg, amíg le nem lőjük azt az egy vagy több szerencsétlent. Egyébként ebben a játékban (ami már a Pacific Assault nagy pozitívuma is volt) társaink igen nagy szerepet kapnak a csatározásokban, ritkán kell egyszemélyes hadsereget játszanunk, és valóban hasznosak is.
És most akkor lássuk a grafikát. Az egyjátékos kampány alatt az Unreal 3-as engine dohog, míg a multiplayert a DICE saját fejlesztésű, Frostbite motorja hajtja meg. El kell mondjam, hogy egyik játékmód sem rendelkezik kimagaslóan tökéletes grafikával/látvánnyal, de az biztos, hogy a kornak megfelel, és igen szép. A környezet megvalósítása nagyon el lett találva, a háttér pedig szemet gyönyörködtetően szép néhány helyen. Az emberek is alaposan ki lettek dolgozva, bár azért vannak hiányosságok. A textúrák néhány helyen igencsak elnagyoltak, ezt igazán sajnáltam mert amúgy tényleg remek a grafika. A robbanás/füst hatásokon még lehetett volna csiszolni, de azért még ez is belefér. A multiplayerről nem tudok igazából nyilatkozni, mert azzal még csak pár percet játszottam, (azt sem otthon) képekről/videókról nem mondanék ítéletet.
Összegezve a Medal of Honor-t (legalább is az egyjátékos részét) én nem csalódtam a Danger Close munkájában. A hangulat néhány helyen az egekbe szökik, és bár itt sok helyen nem a locsoláson van a hangsúly, a Ranger-es küldetések során is lövünk eleget. Bár a bejárható terep kicsi, és igen lineáris, még is nagyon élvezetes, a realitásba fektetett hangsúly pedig megérte a sok munkát. Nekem mondhat bárki bármit, nekem tetszett ez a játék, és nemhogy azt mondom, hogy egyszer végigvihető, akár töbször is hajlandó lennék kijátszani!
Pozitívumok: Negatívumok:
- Szép grafika - Helyenként elnagyolt textúrák
- Kiváló audió rendszer - Scriptek által befolyásolt játékmenet
- Nagyszerű szinkronok - Lineáris
- Realitás - Rövid, 5-7 óra alatt végigvihető
- Szép környezet - Helyenként butácska MI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rainse · http://bugnews.blog.hu 2010.11.04. 13:07:03
Ja és találtam egy elírást: Az utolsó előtti sorban a játék szó jtáék-nak van írva. Csak szólok. :)
Atesz07 2010.11.04. 13:09:57
Je m'appelle Théo · http://www.theosblog.blog.hu 2010.11.04. 21:35:48
DennyX · http://anomaly.blog.hu 2010.11.04. 22:47:31
BEN 2010.11.05. 09:54:41
Az egyik az ahol van az a kép ahol a katona betöri az ajtót és attól felfele a negyedik sorban az -a felületről- szó így van írva: afelületről. Meg a negatívumokban a helyenként szó helenkéntnek van írva.
Tybor 2010.11.05. 17:52:20
2010.11.06. 08:46:42
Amúgy jó cikk lett, én ugyan nem játszottam HoH-okkal, de lehet, hogy ezt kipróbálom.
Muhstang 2010.11.07. 16:27:58
már 2x-szor játszom ki és még minding nem unom
a moh is jó lett de nem olyan jó mint a bo
mogyi1999 2010.11.07. 17:04:12
nagyon jó játék
TheNewBass 2010.11.07. 19:06:49
Engem játék közben, ha hiszitek ha nem, szó szerint kirázott a hideg a hang, tér-és látványvilág egyvelegétől... Ramin Djawadi eszméletlen munkát végzett a musikák komponálásánál...
Mo$qUiTo · http://anomaly.blog.hu/ 2010.11.07. 21:15:23
dsomogyi · http://anomaly.blog.hu 2010.11.07. 21:27:08
2010.11.07. 21:32:22
Utolsó kommentek